Bujtorné

Az otthoni szülős cirkusszal kapcsolatba megint belekeveredett a Geréb Ágnes méghozzá avégett hogy az a szegény gyerek nem bírt megszületni álítólag beszorult, aztán akárhogy ügyeskedtek nem lehetett már megmenteni. Nahát én most ehhez azért szólnék egykét szót, mert nekem is itt vannak a gyerekek szóval mondjuk orvos éppen nem vagyok de azért azt elég jól tudom hogy mi megy egy szülés közbe végig az emberbe és kár az ilyenekért mindig másokat hibáztatni.

Én azt figyeltem meg, hogy a hivatalos korházi szülésekkel kapcsolatba mostanába mindig valaki hibáztatva van, meg mennek a perek, hogy valaki valamit elszurt, pedig ki lett fizetve a félmilió az orvosnak. Hát szerencsére énnekem nem volt soha annyi pénzem, hogy elit helyekre menjek, amikor a gyerekek születtek, nálunk az egerszegi korházba szoktak járni vagy kanizsára neadjisten, vagy a gazdagabbak valami flancosabb helyre Pestre nem tudom most éppen mi a divat. És gondolom akinek elege van az egész cirkuszból az megy a Geréb Ágneshez aki nem hivatalosan megoldja az egészet csak most becsuszott ez a tragédia. Én amikor az első gyerek született eleve a felét nem értettem annak a sok ijeszgetésnek, ami ment kilenc hónapig, hogy Erzsi anyuka ígymegúgy, amikor még nem is voltam valóságba anya, csak akkor, amikor hazavittük a nagyobbikat, lefeküttem aludni, aztán öt perc múlva má ébredtem is odamentem a kiságyhoz és nem tudtam levenni a gyerekről a szemem és nem érdekelt engem se a Laci se hogy az anyósom miket magyaráz a konyhába fennhangosan csak hogy azt a kisgyereket éntőlem soha el nem veheti senki. De ez most valójába nem tartozik ide csak állandóan belekeveredek a saját dolgaimba. Szóval erről a beszorulásos katasztrófáról azt olvastam hogy ez teljesen menthetetlen eset és hogy utólag már nagyon keserves lesz kideríteni, hogy most kit kell hibáztatni az egészért, de a Geréb Ágnest azonnal elővették. Ez a Geréb Ágnes állítólag régen orvos volt amielőtt el lett tiltva hivatalos szülészettől és most a legnagyobb titokba mennek hozzá szülni, ami akkora titok nem lehet mert már én is hallottam. Most meg megy a cirkusz, hogy be lesz tiltva az egész amikor pont most akarták engedélyezni hogy aki terhes annak ne kelljen befeküdni a szülészetre ha nem akar. Remélem a környékről senki ismerős főleg rokon nem olvassa az itteni dolgaimat tehát most nyugodtan ki merem mondani hogy én ezzel kapcsolatba nem teljesen úgy gondolom ahogy illik. Abba rögtön az elején amikor nekem lettek a gyerekek belenyugodtam, hogy itt is minden államilag van szabályozva akkor járok legjobban hogyha megse nyikkanok, amit meg közbe magamba gondolok úgyse hallja senki. Amikor a főorvos úr elkezte magyarázni az egésségügyi dolgokat hogy mért vagyok én életveszélybe meg ment a korházi ijeszgetés, amibe a szomszéd ágyon levő anyuka volt a legszorgalmasabb én gyorsan elkeztem teljesen másról például a lecsóeltevésről gondolkozni ami pont akkor lett volna nagyon aktuális ha nem fektetnek be valami tudományos magyarázattal. Mervalahogy amikor a kilencedik hónapba akkora az ember hogy szuszogni alig bír a házimunkáról nem is beszélve akkor úgy tünt nekem az a sok orvosi magyarázat, mint amikor a Laci nézi a Zetemeccset és énnekem mondja, hogy mi van én meg mondom neki hogy jó jó, de közbe asse tudom mi van, merthogy eggyáltalán nem érdekel az egész csak hagyom hogy mondja addig se idegesit mással. Szóval amikor énnekem születtek a gyerekek akkor is úgy voltam vele, hogy montam az összes korházi felügyeletnek hogy jó jó, meg naggyából úgy feküttem, ahogy monták, de igazából nem érdekelt engem az egész felhajtás, mer azt azért tuttam, hogy amennyibe a gyerekcsinálásba is megoldóttak valahogy a dolgok annak ellenére, hogy a Laci hetekig csak izzatt meg fújtatott, asse tutta mit hova, mondjuk én se, szóval ez a szülés is meglessz valahogy, hiába akarnak kihagyni engem az egészből. Aztán egyszerkétszer tényleg belegondoltam hogy milesz ha esetleg én ott maradok vagy esetleg mind a ketten. De amikor már elkezdett indulni az egész szülés, akkor már csak azon voltam hogy valahogy kijöjjön az a gyerek mert úgy fájt hogy az valami rettenetes. Szoval mindent kitaláltam hogy hogyan segithetnék magamon ami a gyerek dolga azt ő ugyis megcsinálja magának a többi meg tényleg csak a jóistenen múlik, aki igen sokszor eszembe jutott a doktor úr meg a nővérke helyett. Abba lehetett csak bízni má a vége fele. Na ezt csak azér mondom, mert akármi történt volna például énvelem vagy a kisgyerekkel én nem tuttam volna hibásztatni a doktorurat vagy a korházi személyzetet akik komoly szaktudást végeznek ott velem, de amikor ott voltam egy merő görcsbe asse tuttam hogy hívnak, akkor úgy gondoltam hogy itten a doktorúrnál magassabb szinten fognak elintéződni a dolgok és abba minekünk nincsen beleszólásunk. Ezért nem értek egyet ezzel a Geréb Ágnes elővevésével se csak mostanába mindig rá kell huzni valakire a vizeslepedőt, ha baj van. A Lacinak nagy sikerélmény volt az egész az biztos nagyon gratuláltak egymásnak az összes rokonsággal egypár nap mulva amikor hazamentünk. Én ezekről a vallásos dolgokról nem beszéltem senkinek, nehogy azt higgyék elment az eszem a gyes alatt.